|
 |
|
|
| ... rémülettől gyűlt oda s állta mindennek útját Clovis torkában; minden hang alatta rekedt, s félő volt, mindenáron kitörni akarásukkal még megfojtják Clovist, aki az ijedtségtől amúgy is elfelejtett levegőt venni. Ott állt hát Clovis az ágy előtt, torkában a rémület gócával s a fojtogató hangokkal, elméjében a szakadatlan sikoltozással, s a szívét, érezte, valami hideg, s élettelen ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tájékozottságán. - Kifaggatott, mi a véleményem az államhatalomról. Ez a kérdés roppantul érdekelte.
- És mit mondtál neki? - kérdezte Pilátus. - Vagy most azt fogod válaszolni, hogy elfelejtetted? - És hangjából már reménytelenség csendült ki.
- Többek közt azt mondtam neki, hogy minden hatalom erőszakot tesz az embereken, és eljövend az idő, amikor nem lesz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Létezem
Létezem egy szóban,
Egy dalban, egy sorban,
Egy képen, egy hangban,
A ködös homályban,
Egy elfelejtett mosolyban.
Vagyok az őszi avaron,
A fekete földben,
Lent a mélyben
És fent az üdvösségben.
Valahol biztos, hogy vag... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lakatos István:
Létezem
Létezem egy szóban,
Egy dalban, egy sorban,
Egy képen, egy hangban,
A ködös homályban,
Egy elfelejtett mosolyban.
Vagyok az őszi avaron,
A fekete földben,
Lent a mélyben
És fent az ü... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... [/kep]
Lakatos István: Létezem
Létezem egy szóban,
Egy dalban, egy sorban,
Egy képen, egy hangban,
A ködös homályban,
Egy elfelejtett mosolyban.
Vagyok az őszi avaron,
A fekete földben,
Lent a mélyben
És fent az üdvösségben.
Valahol biztos, hogy vagyok
És tudom leszek,
Mert ne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... Konokul az asztalt nézte. Nem akart ránézni a sötétből feléje ágaskodó asszonyra, vad, lila pongyolájára. Felébredt benne a két évig pórázon tartott rabszolga dühe. Táguló orrlikaiban az elfelejtett, a lakásból most kiáradó, évekkel ezelőtti, ismerős illatok kavarogtak. A régi illat, a rabság kába parfőmje lett és keserűséget keltett benne. A düh most már kiült sápadt, sárgán szél... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mialatt fizetett. Aztán borravalónak adakozó fölénnyel két krajcárt tett le az abroszra.
A leány csinos kis bókot vágott ki és hálásan mosolygott.
--- És a kenyér! Majd elfelejtettem --- mondotta az úr. --- Három karaj...
--- Az hozzá tartozik --- felelte a leány. --- A kenyér semmibe se kerül...
Ekkor kezdődött el valami, ami egészen érthetetle... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... takarékosságról beszélt neki.
Kristóf bágyadt szemmel, unottan ült a karosszékben és nem figyelt oda. Szórakozottan kihúzta a nagyfejű gombostűt a bútorvédő horgolásból, közben elfelejtette, hogy honnan tévedt a kezébe, ledobta a dívány alá.
Netti behozta a papagályos tálcán a kávét és meggyujtotta a moderateur olajlámpát. Kristóf egyszerre nem volt ott többé.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lakatos István:
Létezem
Létezem egy szóban,
Egy dalban, egy sorban,
Egy képen, egy hangban,
A ködös homályban,
Egy elfelejtett mosolyban.
Vagyok az őszi avaron,
A fekete földben,
Lent a mélyben
És fent az üdvösségben.
Valahol biztos, hogy vagyok
És tudom leszek,
Mert nem felejtheted emlékem.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... http://4.bp.blogspot.com/-f9PyCUv4Cl Y/TaBDRU_opiI/AAAAAAAABGA/_HbczkDRer 8/s400/V_3.jpg[/kep]
Lakatos István:
LÉTEZEM
Létezem egy szóban,
Egy dalban, egy sorban,
Egy képen, egy hangban,
A ködös homályban,
Egy elfelejtett mosolyban.
Vagyok az őszi avaron,
A fekete földben,
Lent a mélyben
És fent az üdvösségben.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
GEORGE ELIOT
A VÍZIMALOM
FORDÍTOTTA SZINNAI TIVADAR
TARTALOM
ELSŐ RÉSZ
A FIÚ MEG A LÁNY
1 A DORLCOTE-I MALOM
2 A DORLCOTE-I MALOM GAZDÁJA KIJELENTI, MIT HATÁROZOTT TOM JÖVŐJÉRŐL
3 MR. RILEY TANÁCSOT AD TOM ISKOLÁJA DOLGÁBAN
4 TOMOT HA... |
|
|
|
|
|
|
|
|
NEGYEDIK KÖNYV
Az A. B. C. barátai
I
Egy majdnem történelmi nevezetességre vergődött társaság
Ebben a látszólag közömbös korban valami forradalmi borzongás terjengett bizonytalanul. 89 és 92 mélységeiből feltörő áramlatok szálldogáltak a levegőben. A fiatalság, ha szabad ezt a kifejezést használnunk, vedleni kezdett. Átalakultak, úgyszólván nem is tu... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... határolja Dánia... nyugaton a Balti-tenger... és Dánia fővárosa... és Főváros Dániája...
Na, kezdje elölről, Bauer, maga szerencsétlen. Kérem, tanár úr, én készültem. Tudtam, de elfelejtettem. Ne feleseljen Bauer, mert magának felelnie kell, mert maga Dániából négyesre áll, és az intőkonferencia már össze is ült. Fogd be a szád, Bauer.
Igenis, az intőkonferen... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... mint királyi és császári biztost, aki medribe terelje a habzó időt. De annak is csak az lett a vége, hogy egybe kellett hívni az erdélyi országgyűlést, amit pedig huszonnégy esztendeje elfelejtett a császár megtenni, pedig törvényben ígérte volt, hogy minden harmadik évben megteszi azt. Neki jobb is lett volna, ha nem vár vala ilyen sokáig, mert éppen akkor a pozsonyi gyűlésben is... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... Amerikában még csupán egyszer volt. És még akkor is milyen kutyafuttában! Csak egy olcsó víkend New Yorkban - vajon Jean-Jacques Habibullahhal volt-e ott vagy Bokanovsky Jones-szal? Már elfelejtette. Akárhogy volt is, teljesen lényegtelennek tetszett. Annak a kilátása, hogy újra nyugatra repülhet, s egy egész hétre, nagyon csábító volt. Ráadásul ebből az egy hétből legalább három ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... életet...
Annak az utolsó bugyornak a komposztládájában tömérdek egymásba fáradt emlék, ízét vesztett sóvárgás, megunt remény, kihűlt vágy és visszanyelt válasz meg kiigazítani elfelejtett félreértés korhadozott. Mert utólag folyton eszébe jutott, hogy mit kellett volna mondani Mamának - akkor. Tihi tüdőgyulladásakor, vagy amikor hármasban autóztak Ausztriába ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... pofon sem! Kitéptem a szívem, és oda adtam annak aki nem érdemelte meg! Máskor olyan elől zártam el azt, aki mindent megtenne értem! Megtanultam megbocsájtani a megbocsájthatatlant és elfelejtettem amit más soha nem lenne képes! Segítettem a legrosszabb ellenségemen, de rajtam nem segített senki! Tanultam, és megbuktam, felálltam aztán újra földre rogytam! Éltem az életem, máskor ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... magyarázhatja a dolgot, nem ért semmit. Elég volt, hogy ő maga tudott a nemtelen bosszúról.
Amikor már ott kint volt a folyosón, a háziasszonya visszahívta azzal, hogy valamit elfelejtett neki megmondani. Magyarázgatni kezdte neki, hogy még tegnap kereste egy nyájas arcú, kopasz fejű öregúr - olyan jobb fajta iparos lehetett -, de ő már elfelejtette a nevét, hanem talán... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vágy ragad,
Álmok országában
Révedezve járni
Tündéri tájakat!
Dalolni, dalolni!
S szíved későn érzi,
Hogy a lobogásban,
Az álomlátásban,
Elfelejtett - élni!
[ke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szép volt, de az idő feledésre ítélte
Én mégis feljegyeztem "Boldog perceim" könyvébe
Ha eszembe jutsz, csak felidézem magamban sorait
Hogy újból láthassam a régmúlt elfelejtett pillanatait.
Nem kőbe papírra véstem, nehogy elkopjon
Olyan helyre írtam, hogy örök nyomot hagyjon
A szívembe karcoltam itt lelt új otthonára,
Amely életem könyvein... |
|
|
|
|
|
